• Buszos utazás szabályai

    Buszos utazás szabályai

    Megnézem
  • Erdély

    Erdély

  • Szolyvai emlékpark

    Szolyvai emlékpark

  • Vereckei emlékmű

    Vereckei emlékmű

  • Kárpátalja ahogyan mi látjuk...

    Kárpátalja ahogyan mi látjuk...

    Megnézem
  • Szerbia

    Szerbia

2016.09.25.-28. Egyházasrádóc Felvidéken

 

Határtalanul
Rádóctól a Tátráig

Iskolánk diákjai, az Egyházasrádóci Kossuth Lajos Általános Iskola hetedikesei nagy utazáson vehettek részt szeptember utolsó napjaiban.

     Az Emberi Erőforrások Minisztériuma jóvoltából minden hetedik osztályos tanuló lehetőséget kaphat arra, hogy határon túli magyarlakta területekre látogasson el tanulmányi kirándulás keretében. Iskolánk élt a lehetőséggel: „Rádóctól a Tátráig” elnevezésű pályázatunk nyert, így szeptember 25-én elindultunk, hogy felfedezzük a Felvidéket.

Nagy várakozással szálltunk fel a buszra, ahol idegenvezetőnk, a Scool-túra utazási iroda munkatársa már várt minket. Ják felé vettük az irányt, hiszen együtt utaztunk a jáki hetedik osztályosokkal – így telt meg a nagy autóbusz, s lett még vidámabb az utazás.

Első fontos állomásunk az Erzsébet hídon átkelve Komarno, azaz Révkomárom volt. Jókai Mór szobránál és Bartók Béla emléktáblájánál nemzeti színű szalagokat helyeztünk el, aztán sétát tettünk a hangulatos Európa Udvarban. A nagy mesemondó kedves városából Szklabonya felé folytattuk az utat, ahol a jó palóc, Mikszáth Kálmán otthona várt minket sokféle régi gyermekjátékkal, érdekes történetekkel, ízes beszédű házigazdával. Nagyon jól éreztük magunkat itt Mikszáthfalván. Úton első szállásunkra, a rimaszombati Euromotelba még látogatást tettünk Modry Kamen, vagyis Kékkő várában. A bástyán, a Balassa emléktáblánál megemlékeztünk az itt gyermekeskedő Balassi Bálintról, a magyar reneszánsz irodalom jeles képviselőjéről.

A második nap délelőttjén Rozsnyóba mentünk, ahol találkoztunk a Fábry Zoltán Alapiskola néhány diákjával. Bemutatták nekünk a magyar nyelven folyó oktatás rendszerét, és érdeklődve hallgatták a mi diákjaink beszámolóit. Ezután Gombaszög következett a  cseppkőbarlanggal, ami a szlovák karszt egyik csodája. A barlangtúrán tájékoztatást kaptunk az egyedülálló szalmacseppkövek kialakulásáról. Délután az Andrássy család betléri vadászkastélya nyűgözte le csapatunkat számos műkincsével, eleganciájával. A kastély növényekkel gazdag kertjében fotózkodtunk, aztán felfedeztük az európai Taj Mahal-t, Andrássy Dénes és Franciska márvánnyal, arannyal díszes mauzóleumát Krasznahorkaváralján. Kraszna Horka vára a 2011-es tűz után még nem látogatható, így csak a kapuig jutott a társaság.

Harmadik napunk iglói városnézéssel kezdődött. A különleges orsó alakú főtéren sétálgatva rátaláltunk Csontváry Kosztka Tivadar szülőházára, megcsodáltuk a Mária mennybemenetele templomot. Ezután Lőcsére buszoztunk. E történelmi és művészettörténeti emlékekkel teli városka sok-sok kalandot jelentett számunkra: kipróbáltuk a városháza előtti szégyenketrecet, a Szent Jakab templomban idegenvezetőnk irányításával megfejtettük Pál mester csodálatos szárnyasoltárának titkait, s míg ebédünket költöttük a parkban, képzeletünk segítségével benépesítettük az utcákat Mikszáth és Jókai alakjaival, monarchia-korabeli napernyős kisasszonyokkal, sétapálcás urakkal. Aztán Kézsmárk következett, ahol az evangélikus fatemplom egyedisége azt erősítette meg bennünk, hogy a Felvidék egy építészeti kincsesbánya. Az új evangélikus templomban emlékszalagot helyeztünk el Thököly Imre kriptájában, majd együtt - jákiak és rádóciak - elénekeltük a Himnuszt. Felemelő érzés volt.

Még e napon megpróbáltuk meghódítani a Magas-Tátra Lomnici-csúcsát is – legalább is megnéztük, honnan indulnak a felvonók.

Selmecbánya volt úti célunk a negyedik napon.  A festői szépségű kis város sokunkban ébresztett nosztalgiát - főleg a felnőttekben. Békességes, századfordulós hangulata marasztaló volt. Minket azonban várt a Szlovák  Bányászati Múzeum és Bertalan tárna. Bányászruhát öltöttünk, lámpást vettünk kezünkbe és a mélybe ereszkedtünk. Megismerkedtünk a nemesfémbányászat történetével, a bányászati technológia fejlődésével. Szűk járatokon közlekedve meg kellett állapítanunk, hogy tényleg nehéz (volt) a bányászok élete. Jó volt újra látni a napfényt.

Rengeteg élményt gyűjtöttünk az úton. Esténként megpróbáltuk összefoglalni, feldolgozni a napi történéseket, s hazaúton a buszon is rendszereztük, megbeszéltük mindazt, amit láttunk, átéltünk.

Ez a tanulmányi kirándulás mindannyiunk javát szolgálta. Nagyon sok mesélnivaló van a tarsolyunkban.

 

vissza