2017. 04.08.-10. Az M.SZ.C. Fazola Henrik Szakképző Iskolája Kárpátalján

 

Tantestületi értekezleten tájékoztattuk a nevelőtestületet arról a lehetőségről, hogy a „Határtalanul” program a keretében a pedagógusok megismerjék Kárpátalját és találkozzanak egy magyar középiskola diákjaival és tantestületével.
A munkánkat siker koronázta. A megvalósításra április hónapot jelöltük meg.

2017. április 08. (1. nap)

 

Kora reggel vidáman, egymást ugratva gyülekezett a csoportunk az iskola előtt. Tantestületünk összeszokott „utazó-csoportként” foglalta el helyét az autóbuszban.

Utazásunkat kisebb pihenőkkel megszakítva folytattuk a határátkelőig. Hazánkat Beregsuránynál hagytuk el. Sajnos sok időt töltöttünk a határátlépéssel, hiszen utazásunk reggelén vezették be az új szabályokat és a szigorításokat.

Beregszászon csatlakozott hozzánk Bíró András idegenvezető, aki a Hazajárók c. televíziós műsor kárpátaljai rész műsorvezetője volt.

Így a 3 napra nagyon lelkes idegenvezető ismerhettünk meg személyében.

Munkácsi vár megtekintése és történetének megismerése után:

„A munkácsi vár Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke, évről évre egyre több turista csoport keresi fel, különösen Magyarországról. Az utóbbi években felújított, szakszerűen restaurált vár a vidék egyik legnevezetesebb, legérdekesebb látnivalója. Keletkezésének, építésének, fejlődésének története, a tatár hordák, a törökök elleni harca, II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában, az 1848-1849-es magyar szabadságharcban játszott kiemelkedő szerepet.”, rövid sétát tettünk a városban.

A szálláshely elfoglalása után Mezőkaszonyba mentünk, ahol a helyi általános iskola diákjai fogadták csoportunkat.

„Mezőkaszonyt 1332-ben Kozun néven említik először. 1086-ban Szent László király itt győzte le a kunokat. A csata helyén kápolna, majd a 13. században templom épült. A tatárjárás után külföldről telepítették újra, 1496-ban már mezőváros. 1566-ban a tatárok felégették. 1600-ban már iskolája volt. 1670-ben Kiniczky Miklós itteni udvarházát említik. 1680-ban Kemény fejedelemasszony udvarházát több kisebb udvarházzal együtt említik. Híresek voltak Miklós-napi vásárai. Járásbírósági székhely volt. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásának székhelye volt. Ma 2754 lakosából 2610 (90%) magyar.”

A testi táplálék mellett lelki táplálékot is kaptunk a diákok által bemutatott irodalmi műsorral. Melengető érzés járta át szívünket, ahogy az anyaországukról beszéltek a fiatalok.

 

2017. április 09. (2. nap)

 

Kissé álomittasan ébredve az éjszakai beszélgetés miatt a reggeli elfogyasztása és kellő kávé mennyiség után utunkat a után a vereckei-szoroson keresztül az Árpád vonalat tanulmányozva  a Vereckei-hágó irányába vettük utunkat. A Vereckei – hágón főhajtással emlékeztünk honfoglaló őseinkre.

„Ősidők óta használt út. 895-ben a honfoglaló magyarok többsége a Vereckei-hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe. 1241-ben a mongol-tatár fősereg itt tört be Magyarországra. Az első világháború idején, 1914-ben az osztrák–magyar csapatok súlyos harcokat vívtak a hágónál az orosz cári csapatokkal. A második világháború idején szintén súlyos harcok voltak a hágó környékén (az Árpád-vonal völgyzáraihoz tartozó erődítmények ma is láthatóak). 1980-tól az országút elkerüli a Vereckei-hágót.

1996-ban Matl Péter munkácsi szobrász alkotta meg a honfoglalási emlékművet. Az emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálják. A „kapu” nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található.”

 

Történelmi tanulmányainkból, néhány család személyes tapasztalatit megismerve látogattuk meg a szolyvai emlékparkot.

1944 novemberében Sztálin parancsára a szovjet csapatok az akkor még Magyarországhoz tartozó, Kárpátaljaként ismert területről, továbbá a trianoni országterület részét képező vásárosnaményi és fehérgyarmati járás területéről úgynevezett háromnapi jóvátételi munkára („málenkij robotra”) behívtak több mint tízezer civil magyar és német férfilakost. A parancsra jelentkező férfiakat háromnapi jóvátételi munka helyett a szolyvai gyűjtőtáborba kísérték gyalog, majd onnét a Gulag koncentrációs táboraiba kerültek. Sokan közülük megtértek, a hazatértek többsége azonban nem érte meg az öregkort.

Az áldozatok emlékére építették fel az egykori szolyvai gyűjtőtábor tömegsírjának közelében a Szolyvai Emlékparkot.”

 

Vacsoránkat szálláshelyünkön a Makkosjánosi Helikon Hotel fogyasztottuk el, majd kikapcsolódásként fakultatív programként Benében a Parászka pincészet
borait kóstoltuk meg.

 

2017. április 10. (3. nap)

 

Reggeli után Beregszászon belvárosában tettünk egy rövid sétát, majd szakmai programok következtek.

Először a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium felé vettük az utunkat. Az intézmény vezetősége és tanári kara várta a csoportunkat.

Szabó Árpád igazgató úr mutatta be a vezetése alatt álló intézményt, majd kötetlen beszélgetés alakult ki a Kollégák között. Természetesen mindenki a saját tantárgyát oktató kollégával kereste a kapcsolatot és önfeledt szakmai eszmecserét hallhattunk mindenhonnan. A találkozó befejezéseként az Miskolci Szakképzési Centrum Fazola Henrik Szakképző Iskolájának vezetője, Mokrai Attila igazgató úr adta át az iskolának vitt adományunkat.

 

A következő intézmény a Nagyberegi Általános és Középiskolában működő Polónyi Katalin Kézművesműhely megtekintése volt. Itt megismerhettük a beregi szőttes elkészítésének módját, a motívumait.

„A Nagyberegi Középiskolában, 1979-től, Antonikné Polónyi Katalin kezdeményezésére, a fiatalok tanórák keretében sajátíthatják el a szövés-hímzés minden csínját-bínját. A Népművészet Érdemes Mestere a múlt század hatvanas éveiben szervezte meg a helyi kolhoz bázisán a Nagyberegen működő szövő- és hímzőcsoportot, összegyűjtötte és rendszerezte a beregi szőttes és hímzés motívumait.”

Az ő emlékére alapították az iskolai kézműveműhelyt, ahol a fiatalok az elfeledett hagyományokkal ismerkedhetnek tanórai keretek között.

A népművész csoportjában az asszonyok nemcsak szőttek, hanem keresztszemes hímzéseket is készítettek. „Így alakult ki az, hogy a nagyberegi asszonyok egy sajátos mintasorozatot hoztak létre. Keresztszemes hímzéssel, saját kezűleg szőtt házivászonra hímeztek. Ezek a minták a vásznon még talán meg sem születtek, de az álmodozó asszony vagy leány fejében már megvolt a nevük. Így teremtődtek meg a kistulipánok álló és dőlt változatai, a szegfű sok-sok formája és neve, a makkos, az őszirózsás, a sokféle madaras és a híres farkasnyomos hímzés. Nemcsak virágminták jellemzők a vidék mintagyűjteményére, hanem számos geometrikus forma a közkedvelt öt színnel kivarrt Rákóczi-minta és a csillagos több változata is.

A régi abroszokon, kendőszéleken a mintákat piros-kékkel, később piros-feketével varrták vagy szőtték. A régi abroszokon, komakendőkön, díszkendőkön, azok a minták maradtak fenn, amelyeket szedett szőttesnek neveznek. Egyébként az első háziszőttesre kivarrt beregi farkasnyomos minta, amelyet Beregújfaluban az 1878-as évben varrtak piros és kék fonállal, ezek közé tartozik.”

Nagyon sok emlékkel, nagyon sok ismerettel és kedves barátok elérhetőségeivel a zsebünkben késő este érkeztünk haza.

vissza