• Buszos utazás szabályai

    Buszos utazás szabályai

    Megnézem
  • Erdély

    Erdély

  • Szolyvai emlékpark

    Szolyvai emlékpark

  • Vereckei emlékmű

    Vereckei emlékmű

  • Kárpátalja ahogyan mi látjuk...

    Kárpátalja ahogyan mi látjuk...

    Megnézem
  • Szerbia

    Szerbia

2017.05.22.-24. A Múcsonyi Önkormányzat Kárpátalján

 

„Kárpátok ölelésében”

2017. május 22.-én vasárnap reggel 6 órakor indult a kirándulás. Kellemes reggeli időben gyülekezett a csapat.

A Kárpátaljai út sokaknak ismeretlen volt még, mert az útlevéllel történő utazásról már vagy 12 éve leszokott a magyar ember. Feltankolva hazai enni- és innivalóval nagyon gyorsan elrepült a Magyar államhatárig tartó utazás. Beregsuránynál léptünk Ukrán területre és bő 1 órás átléptetés után Asztély település útján zötykölődtünk. Beregszász és Munkács városok között autózva a Kárpátaljai magyar történelem gyöngyszemeit hallgatva szinte fel sem tűnt az út rossz állapota. A munkácsi vár sziluettje már messziről kirajzolódott a tájból. A várséta után Munkács történelmi belvárosával ismerkedtünk. A szép idő nagy sokaságot csalt ki az utcákra és terekre. Sétánk közben részesei lehettünk a városban zajló Színházi Fesztiválnak is. Alkony táján Mezőkaszony irányába indul a buszunk, ahol a Kulacs csárda volt a végcél és éhes, megfáradt seregünk magyar vendéglátóink jóvoltából újból erőre kapott. Nemcsak fizikai értelemben töltődtünk fel, hanem lelkileg is, miután helyi iskolások kis csapata ízelítőt adott magyarságtudatból. A buszon ismerkedtünk meg Varjú Zoltánnal, aki ezután végig kísért bennünket túránk során. Érces hangjával, szerénységével, fiatal korát meghazudtoló keserű élettapasztalatával és hatalmas lexikális tudásával olyan ismeretek birtokába juttatott bennünket, amit Nélküle sohasem szerezhettünk volna meg. Beregrákos volt az első úticélunk ahol a helyi általános iskola diákjainak hoztunk adományt. A magyar nyelvű iskolában 118 tanulót oktatnak, akik közül mindenki beszéli a magyar nyelvet. A diákok rögtönzött műsora láttán minden csoporttagunk szemében könnyek jelentek meg annyira megható volt a verseket és a dalokat hallgatni. A beszélgetések során a gyerekek hite példát állított elénk. Nehéz szívvel váltunk el a diákoktól.

A Vereckei-hágót elérve a szívverésünk is elállt a gyönyörű táj láttán. A Honfoglalási emlékmű lépcsőin üldögélve, a simogató napfényt élvezve szájtátva hallgattuk Varjú Zoltán eszmefuttatását a Honfoglalás történetéről. Mindannyian úgy érezzük, hogy az emlékmű előtt készített csoportkép egy életre kedves emlék marad. A szállás felé utazva fáradtan csodáltuk a körülöttünk elsuhanó természeti értékeket, mint egy földtani képeskönyvet. A Helikon hotelben elköltött finom vacsora után még nem ért véget a nap, hisz mindannyian felkerekedtünk és Bene településen meglátogattuk a Porászka pincészetet, ahol finom kézműves borokat kóstolgatva nagyokat nevettünk sommelierünk poénjain.

Reggeli után összecsomagolva 7.45-kor indult a busz utolsó úticélunk felé Kárpátalja kulturális fővárosába a Vérke parti Beregszászba. A buszt parkolóba állítva gyalogosan fedeztük fel Kárpátalja gyöngyszemét. Szinte minden sarkon magyar vonatkozású emlékbe botlottunk, és köszönhetően Varjú Zoltánnak, mindenről kielégítő információt kaptunk. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületének története nyűgözött le mindenkit a legjobban. Nagyon tetszett a köztéri szobrok és emléktáblák sokasága is. A koldusok nagy száma viszont szomorúsággal vegyes bosszankodással töltött el. Az egykori Bereg-vármegye területét nem lehet elhagyni a beregi szőttesek megtekintése nélkül. Mi Nagybereg településre mentünk el, ahol a helyi középiskola szövő műhelyébe kaptunk általános tájékoztatót a beregi szőttes készítéséről, fajtáiról, mintáiról és kipróbálhattuk a szövőszékeket is.

Visszavágyunk Kárpátalja!

 

vissza