Petőfi nyomán Erdélyben
Útinapló a Határtalanul kirándulásról
Ezzel a címmel nyújtott be pályázatot a Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola az Emberi erőforrások Minisztériumához, hogy a Határtalanul program keretében hetedik osztályosok erdélyi kirándulását támogassa. Az EMMI 2 212 000 Ft-tal támogatta iskolánk 4 napos erdélyi kirándulásának lebonyolítását.A pályázatnak köszönhetően 44 fő 7. osztályos tanuló és 4 pedagógus vehetett részt a kiránduláson 2018. május 27. és május 30. között.
Végre elékezett a nap, amit már nagyon vártunk. Reggel izgatottan gyülekeztünk a Penny parkolóban. Miskolcon felvettük az idegenvezetőt, Kati nénit, aki nagyon szimpatikus volt az első pillanattól. A határig nagyon hosszú volt az út, s nagyon izgatottan vártuk, hogy mi történik a határon, mert sokan közülünk még nem voltak külföldön. A határátlépés utáni első állomásunk Nagykároly volt, ahol először is Petőfi Sándor szobránál álltunk meg és megtudtuk az idegenvezetőtől, hogy Petőfi itt ismerte meg Szendrei Júliát a megyés bálon.A Károlyi kastély udvarára belépve, hatalmas meglepetés ért minket, mivel a kastély karácsonyi díszben pompázott, mert filmet forgattak. Szerencsénk volt, mert ennek ellenére megnézhettük a Panoptikumot, ahol a viaszfigurák korabeli jelmezén keresztül megismerhettük a társadalmi rétegek öltözködési szokásait. Tovább haladva a termeken megcsodálhattuk a lovagtermet a középkori céheket bemutató vitrinek segítségével bepillantást nyerhettünk a céhek munkájába, de a legnagyobb élményt az Afrika terem jelentette, ahol kitömött állatokat láthattunk. Utunkat tovább folytattuk Endrődre, ahol a középkori vár felújított bástyáját tekintettük meg. Szatmárnémeti volt a következő állomásunk, ahol az Urunk mennybemenetele székesegyházat tekintettük meg és közben a barokk és klasszicista építészet jellemzőit beszéltük meg. A székesegyház előtti téren hatalmas forgatag volt, ahol megkóstoltuk a kürtős kalácsot. Utunkat tovább folytattuk Nagybányára, ahol az ásványtani kiállítást szerettük volna megtekinteni, de sajnos az ortodox pünkösd miatt zárva volt. Innen már csak néhány kilométer választott el minket Koltótól, ahol a szállás várt minket. A szállások elfoglalása és a vacsora után megbeszéltük a napi élményeket.
A másodiknap is élményekkel teli volt. Reggel Teleki Sándor gróf sírját látogattuk meg, amelyre némi megemlékezés után szalagot kötött csapatunk. Ezt követően a Vajda-forráshoz látogattunk el, ahol annak idején az ifjú házas Petőfiék is sokszor megfordultak.A koltói Teleki –kastély kertjébe vezetett tovább utunk. Itt szintén szalagot kötöttek tanulóink Petőfi Sándor szobrára majd a Koltón töltött idő és itt született műveinek emlékére elszavaltuk a Szeptember végén című elégiáját. Körbejártuk a kastélyt, valamint a somfa alatti kőasztalt is szemügyre vettük, mint Petőfi sok költeményének szülőhelyét. A művelődési házban érdekes előadással fogadtak minket, számos új információval és történettel gazdagodtunk Petőfivel, Telekivel kapcsolatban. Végül a kiállítás megtekintésével zártuk a délelőttöt.Mindezek után Nagybányára utaztunk, melynek belvárosát a csapatok játékos feladatokkal fedezték fel. Ennek keretében szemügyre vettük a Hunyadi János által építetett plébánia tornyot, az Erzsébet házat a Fekete Sas fogadót, az egykori érdemverdét valamint Lendvay Márton színművész szülőházát.A napi ismeretgazdagodást fagylaltozás és libegőzés követett a Bódi tó festői környezetében.A szállásra visszatérve egy vacsora utáni fergeteges táncházi élménnyel gazdagodott a csapat.
A harmadik napon reggeli után elbúcsúztunk szállásadóinktól és fájó szívvel hagytuk el Koltót. Utunk első állomása Szatmárnémeti volt, ahol a Püspöki Palotában kaptunk egy részletes tájékoztatást a szatmári püspökség megalakulásáról és kiemelkedő püspökeiről, majd megtekintettük azt az oltárt, amely előtt örök hűsséged esküdött egymásnak Petőfi és Szendrei Júlia. Utunkat Nagyszalontára megszakítottuk Székelyhídon, ahol a Gyermek Jézus Otthonba látogattunk el. Kovács Ágnes az otthon vezetője elmesélte, hogyan is hozta létre a semmiből Böjte atya segítségével a Dévai Szent Ferenc Alapítvány újabb gyermekotthonát. Nagyon meghatottak minket Ági néni szavai és nagyon örültünk, hogy adományuk a legjobb helyre került. Az éppen hazatérő gyerekekkel is váltottunk néhány szót.
Nagyszalontáig sokat beszélgettünk az otthonban hallottakról. Nagyszalontán először a nemrégiben felújított Csonka toronyba látogattunk el, ahol Zoli bácsi segítségével ismertük meg Nagyszalonta történelmét és Arany János életét. Az Arany portán kialakított Tájházban a költő kisgyermekkoráról kaptunk részletes beszámolót és bepillantást nyerhettünk a paraszti élet mindennapjaiba. A helységeket járva érdekes eszközöket ismertünk meg, amelyekről mi még nem is nagyon hallottunk.A helyi temetőben felkerestük Széll Kálmánné, Arany Júliána sírját. Fáradtan és rengeteg új információval gazdagodva foglaltuk el szállásunkat Nagyváradon, ahol a vacsora után a nap eseményeit változatos feladatok segítségével idéztük fel.
Elérkezett az utolsó nap, ami még rengeteg érdekességet tartogatott számunkra. A reggeli után gyalogosan indultunk felfedezni Nagyvárad építészeti szépségeit. Először a régi vár udvarán álltunk meg, ahol ismertetőt kaptunk a város történelméről. Innen a belvárosba sétáltunk, ahol szebbnél szebb épületeket csodálhattunk meg: Fekete Sas palota, Holdas templom, Állami Színház, Városháza.
Az épületek megtekintése során megbeszéltük, hogy milyen stílusban épült és közösen fedeztük fel a stílusok ismertető jegyeit. A sétáló utcában a Holnaposok szoborcsoportnál irodalmi ismereteinket és Ady költészetéről tanultakat frissítettük fel, majd vidám képeket készítettünk. Nagyváradi sétánk utolsó állomása a Nagyváradi Székesegyház volt, ahol a helyi idegenvezető segítségével bepillantást nyertünk a székesegyház történelmébe, rengeteg új információval lettünk gazdagabbak.
A Szent László szobor előtt készített fotó után fájó szívvel szálltunk fel a buszra, mert nemcsak a váradi sétánk, de sajnos Erdélyi utunk is végéhez közeledett.
A négy nap alatt nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, új ismereteket szereztünk, régi tudásunkat felelevenítettük és elmélyítettük. Az út során új barátokra ismerősökre tettünk szert és azt is megtanultuk, hogy lehet okos telefon és internet nélkül is boldogulni és főleg kommunikálni.Köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a csodálatos kiránduláson.