Április 25-én, hétfőn keltünk útra nagy izgalommal. Együtt a vasszécsenyi diákokkal, Kiss János idegenvezető bácsival és persze tanárainkkal: Kati nénivel, Helga nénivel és Attila bácsival megkezdtük nagy utazásunkat. Komáromnál átkeltünk a Dunán az Erzsébet-hídon, és máris Komarno-ban, Szlovákiában találtuk magunkat. Ott elhelyeztük Jókai szobránál emlékszalagunkat. Bartók Béla emléktáblájánál is megálltunk, annál a háznál, ahol 1924-ben hangversenyt tartott. Ezután eredményesen derítettük fel az Európa Udvarban a kontinens országaira jellemző épületeket. Az út során felolvastuk azokat az anyagokat, melyekkel előre készültünk a látnivalókkal kapcsolatban.

Majd Mikszáthfalvára látogattunk, a Mikszáth-emlékházba. Egy kedves idegenvezető hölgy tartott nekünk előadást a nagy író életének részleteiről. Láttuk Mikszáth születési anyakönyvi kivonatát, eredeti írásait, névjegykártyáját, korabeli ruhákat, bútorokat. Igazán érdekes volt! Az udvaron pedig az akkori játékokkal játszottunk. Itt is elhelyeztük emlékszalagunkat.

A délután második felében a Kékkői Várat látogattuk meg, mely többek között a Balassa grófi család tulajdona is volt.

Első szállásunk Rimaszombaton volt. Az este még nem a pihenésről szólt, hiszen a korábban megalakított csapatok feladatokat oldottak meg, melyek a nap eseményeihez kapcsolódtak. Ez a következő két este is így történt.

   A második napon Gombaszögre utaztunk, ahol a lenyűgöző cseppkőbarlang, mely az UNESCO világörökség része, szalmacseppköveit csodáltuk meg. Délben a rimaszombati Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában ismerkedtünk meg az ottani diákokkal. Kis bemutatóval, ajándékokkal kedveskedtünk nekik, majd barátságos futballmérkőzést vívtunk velük. Később az Andrássy család monumentális nyughelye nyűgözte le csapatunkat. Majd a krasznahorkai vár megmászása tett próbára minket, de a panoráma mindenért kárpótolt. Aztán ámulva haladtunk végig a betléri vadászkastély termein. Kísérőnk igyekezett alaposan bemutatni az Andrássyak életét.

Estefelé Iglóra látogattunk, ahol idegenvezető mutatta meg nekünk a várost, pl. Csontváry szülőházát, a megyeházát, a templomot. Második és harmadik szálláshelyünk Igló mellett volt, a Szlovák Paradicsomban. A lenyugvó nap fényénél, háttérben a Magas Tátrával eszményi fotókat készítettünk.

   A harmadik nap reggelén a szepesi várat vettük célba. Néhány bátor társunk meghódította a várromokat. Következő állomásunk a híres Lőcse volt. A Szent Jakab templomban megcsodáltuk a 18 m magas, Pál mester által készített szárnyasoltárt, meghallgattuk a Lőcsei Fehér Asszony történetét, láttuk az ő házát, a Városházát, a szégyenketrecet. Kézsmárkon megtudtuk, hogy a város neve a Käsemarkt, azaz a sajtpiac szóból ered. A 18. századból származó evangélikus fatemploma a világörökség része. Az új evangélikus templomban pedig Thököly Imre nyugszik. Este Tátralomnicon igazi télbe csöppentünk: elvarázsoltak bennünket a hóesésbe burkolózó magas hegycsúcsok!

   Április 28-a, a negyedik nap, az utolsó napja kirándulásunknak. Programunk a selmecbányai bányamúzeum megtekintése volt, ahol ezüstöt bányásztak. Óriási élmény volt a bányászsisak, a bányászlámpa, a bányászköpeny viselése. Ámulattal hallgattuk, milyen nehéz volt a bányászok élete. Megtudtuk, hogy 1 t kőzetből csak 5 g ezüstöt tudtak kinyerni!

   E záró program után autóbuszunk hazaindult. A négy nap alatt mintegy 1500 km-t utaztunk, és rengeteg hasznos, emlékezetes élménnyel lettünk gazdagabbak!

Kovács Eszter, Tőke Alexandra, Holecz Bianka, Szabó Petra, Tóth Nikoletta, Burka Vanessza, Anek Janka, Tóth Adrienn 7. a, b