• Buszos utazás szabályai

    Buszos utazás szabályai

    Megnézem
  • Erdély

    Erdély

  • Szolyvai emlékpark

    Szolyvai emlékpark

  • Vereckei emlékmű

    Vereckei emlékmű

  • Kárpátalja ahogyan mi látjuk...

    Kárpátalja ahogyan mi látjuk...

    Megnézem
  • Szerbia

    Szerbia

Kárpátalja – 2016.04.20. Határainkon túl is határtalanul és örök szeretettel…

 

A Kárpát szent bércén állunk: új honfoglalók, hazataláló magyarok...
Tanár és diák, pollackosok mint, de ez ott egyre megy…
Előttünk Verecke híres útja, körül kavarog a szél – ukránok, ruszinok, románok, magyarok lelke – arcunkba fújja a havat…
Kárpátalja magyarjait maholnap ölükbe hívják a Borzsa-havasok..

                                Verecke híres útján...

-        A Kárpátalját „határtalanul” megjárt tanár gondolatai   -

 

    Mert jaj, ha a gyerekek észre veszik!...

    Hogy másvalaki valaki tért haza onnan… Másra gondol, másképpen

érez és néz  és álmodik még mindig ugyanazon a nyelven…

    Mert jaj nekünk: ma a Föld napja van, iskolaprogram, bolydul a méh-

kas, vigyázunk a Földre…

    Kárpátalja is a Föld?...

    Csak most csöppenek bele a show-ba, a gondolataim még a Hágón…

Otthon vagyok, s még nem vagyok itthon. Minden határon túl vagyok…

   

    Aznap az első órámon Jázmin teszi fel a kérdést:

-  Tanár úr hogy érezte magát?

    Én a kitérő választ fontolgatom - kicsi csönd -, majd ahogy szoktam,

belekezdek a mesébe.

    Hogy tündérek röpködtek a Beszkidek felöl, hogy áfonyát pergettek, ha nem volt remény, s hogy Beregszászon a szobrok éjszakánként du-

hajkodtak ám, és végül összeolvadtak szívvé…

    Mesébe szövöm Esze Tamás sóját, a szerednyei Dobó-pincékből a

még ízleletlen borokat, majd Tiszaújlak és Munkács között  az aranyku-

polák fölött is bennünk őrködő Turulmadárt…

    Bizony megállt arrafelé a jövő … Szentmiklóson figyelmeztet az ágyú

-  ha ugyan száraz még a lőpor -, hogy ha arra jársz, Bartos József várúr

titkos ajtóin túl  kitárja kapuját teelőtted is a múlt.  A csetfalvai fatemp-

lomban a freskók megigéznek,  a ruszin asszonnyal együtt mondod a   Miatyánkot, és sír a lelked és örül, emelkedik, száll az időben, mígnem

tekintetet vét Vezérszállás fenyőinek a csúcsán :  Rákóczi táltos lova

csillagokat rúg…

    Kárpátalja : Latorca lánya, hívó hazaszeretet, bércek, havasok és há-

gók, naptermő szőlőhegyek… Szolyva, visszatérő lelkek, lidércek (…) és

az Árpád-vonal őrző őrei.

    Már ukrán a zászló. Fújja a szél…

 

    És az óra végén megtanítom a dalt :  "Ungnak és Tiszának…"

    És közben elered a könnyem…

    25 éve most először.

    Köszönöm.                                                                   

                                

                                                            Ölveczki László

 

 

 

 

 

vissza