Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
A Sajó Sándor által feltett kérdésre kapta meg a választ lelkes kis csapatunk a 3 napos Kárpátaljai kiránduláson.
Ragyogó időben, remek programokkal, jó hangulatban telt el a március 31-től április 2-ig tartó időszak.
Tekintsük végig, mi is történt ezalatt az idő alatt!
- nap:
A hosszú út alatt Szabó Éva, szakmai vezetőtől kaptunk hasznos tanácsokat. Sok új dolgot tudtunk meg az útlevelünkről is, amely a legszebb Európában.
A határátkelés után csatlakozott hozzánk Varjú Zoltán, a helyi idegenvezető is. Beregszászon végigsétáltunk a főtéren, majd betértünk a református templomba, ahol átadtuk adományunkat a helyi tiszteletes úrnak. Ezután megtekintettük a kollégiumot, majd a helyiek szeretetvendégséggel kedveskedtek nekünk.
A délutáni órákban Munkács vára következett, ahol részletes tájékoztatást kaptunk a vár történelméről. Megtudtuk még, hogy itt őrizték a Napóleon elől menekített magyar Szent Koronát. Petőfi Sándor is ellátogatott ide, és a következőket írta:
„Itt tűzé föl piros zászlaját a Szabadságnak Zrínyi Ilona.”
A Rákóczi és Zrínyi Ilona kultusz nemcsak a várban van jelen, hanem egész Kárpátalján.
A várlátogatás után Makkosjánosiba, a Helikon Hotelbe mentünk, ahol elfoglaltuk szállásunkat. Rövid pihenő következett. A közös vacsorát Mezőhaszonyban, a Kulacs Étteremben költöttük el, ahol a finom ételek előtt nagy meglepetésben volt részünk.
A helyi művészeti iskola tanulói felkészítő tanárukkal együtt megható műsort adtak elő.
A szavalatok, a gitár- és furulyakísérettel előadott dalok hallgatása közben elszorult a szívünk. Szem nem maradt szárazon, amíg a magyarságról, a hazáról szóló sorokat hallgattuk. Köszönet érte a fellépőknek és az étterem tulajdonosának, Sass Enikőnek.
2.nap:
Reggeli után a munkácsi piacon néztünk szét, ahol legeltethettük a szemünket a színes forgatagon, a helyi termékeken és vásárolhattunk is.
Következő állomásunk: Szojva, ahol meglátogattuk a Málenkíj robot gyűjtőtábor helyén emelt emlékparkot. Megkoszorúztuk az emlékművet és megismerkedtünk az elhurcoltak döbbenetes tragédiájával.
A polenai források mellett elhaladva sétálhattunk a gyönyörű parkban és megkóstolhattuk a helyi ásványvizeket. is.
Hosszú utazás után a Vereckei-szoroson át, az Árpád-vonalat tanulmányozva a Vereckei – hágóhoz értünk. Itt megtekintettük a különleges emlékművet, főhajtással emlékeztünk honfoglaló őseinkre és elénekeltük a magyar Himnuszt. Utunk során csodálatos kilátásban volt részünk: gyönyörködhettünk a Borzsai havasok hófödte csúcsaiban.
Vacsora után Benéve indultunk. A Parászka pincészetben vidám borkóstoláson vettünk részt. A fiatal tulajdonos, Parászka László gondoskodott a jó hangulatról hihetetlen humorával és nagy szakértelmével.
3.nap:
A program Beregszászon folytatódott, ahol ismét piacozhattunk. Majd látogatást tettünk a II. Rákóczi Ferenc Magyar Tanárképző Főiskolán. Az impozáns épület a magyar kultúra fellegvára.
Végigsétáltunk a hangulatos főtéren, ahol utcazenészeket hallgattunk. Városnézés következett: minden nevezetes épületet, szobrot megnéztünk és idegenvezetőnk segítségével megtudhattuk a történetüket is.
Záró programként felsétáltunk a katolikus templom karzatára, ahol orgonakísérettel elénekeltük a Himnuszt, A szózatot, a Székely himnuszt és a Boldogasszony anyánk című egyházi éneket is. Megható pillanatok voltak: küszködtünk a könnyeinkkel férfiak és nők egyaránt. Azt hittük, ezt már nem lehet fokozni. De… A templom mellett álló Szent István szobornál kísérőnk elszavalta Remenyik Sándor: Eredj, ha tudsz című költeményét. Döbbent csend, könnyező szemek ismét.
Közös ebéd következett a „Serkert” Étteremben, ahol elbúcsúztunk és elindultunk a határ felé. A kora esti órákban már Putnokon voltunk.
A beszámoló végén köszönetünket fejezzük ki, mindazoknak, akik lehetővé tették és támogatták ezt az utat. Élményekkel gazdagodva , feltöltődve érkeztünk haza.
Köszönet az autóbusz vezetőjének, Kunvári Zsoltnak, aki mellett biztonságban érezhettük magunkat még a kátyúkkal tarkított szerpentineken is.
Rendkívül hálásak vagyunk Varjú Zoltánnak, az idegenvezetőnknek, aki fiatal kora ellenére óriási lexikai tudással rendelkezik és ezt át is tudja adni: egyszer fanyar humorral, máskor a könnyeivel küszködve, ahogy a helyzet megkívánja. Személyében igazi magyar embert ismerhettünk meg, aki rendkívül büszke a magyarságára.
Köszönet a Kárpátalján élő magyarságnak, akik a nehézségek ellenére is megtartották magyarságukat, őrzik és ápolják anyanyelvüket, hagyományaikat, kultúrájukat.
Mi az otthon élők példát vehetünk róluk, tanulhatunk tőlük.
Végezetül válaszolok a címben feltett kérdésre:
„Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön-örökre!”
Bartók Sándorné
putnoki lakos