Az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával iskolánk hetedikes tanulói 2017. április 27-30 között a Határtalanul pályázat keretein belül négy napos tanulmányi kiránduláson vettek részt a Szepességben.
Az alábbiakban az egyik résztvevő diák beszámolója következik:
„Életünk egyik nagy lehetősége volt az, amikor a Határtalanul pályázat keretein belül eljuthattunk Szlovákiába. Az indulás előtti napon nagyon izgultunk, hiszen egy hosszú utazás következett az "ismeretlenbe". Az idegenvezetőnk Attila bácsi volt, ő látott el minket hasznos információkkal, követelésekkel, feladatokkal. Már ekkor is sokaknak szimpatikusnak tűnt. A sofőrünk, Zsolti bácsi, remekül vezetett, nem lehetett panasz rá, gyorsan, és pontosan eljutottunk mindenhová. Mikor megérkeztünk, akkor még nem is tudtuk, hogy milyen szép dolgokat tudunk majd megcsodálni e pár nap alatt. Először körbenéztünk Rozsnyó belvárosában. Egészen hihetetlen, hogy szinte minden utcasarkon volt egy-egy látnivaló. Meglátogattuk Rozsnyó egyik iskoláját, ahol szíves fogadtatásban volt részünk, és még egy rövid műsorral is kedveskedtek nekünk. Na de, mi sem mentünk üres kézzel. Minden nyolcadik osztályos diák kapott tőlünk egy-egy csokit, és mi is bemutattuk a mi iskolánkat egy előadásban. A következő állomás a Gombaszögi barlang volt. Itt egy kedves szlovákiai magyar néni vezetett minket körbe. Többek között megcsodálhattuk a mesés, világhírű szalmacseppköveket, és a különleges motívumokra hasonlító különböző mészkőképződményeket. A séta közben számos információt tudhattunk meg a barlangról, és a felfedezőjéről, Roda Istvánról. A barlang előtt még egy szép, színes foltos szalamandra "produkcióját" is megnézhettük. Felkerestük a szavakba sem önthető betléri Andrássy palotát, és annak hatalmas parkját. Itt egyébként szabad programot is kaptunk, amit sétálással, és beszélgetéssel töltöttünk. Innen az utunk a késmárki szállásunkra vezetett, ahol egy kis pihenő és vacsora után nekiláthattunk az első napi munkafüzet-kitöltésnek, és útinaplóírásnak. Rajzokat is készítettünk, amik nagyon jól sikerültek. Este a szállásunk vezetője, Tibor bácsi végigvezetett minket Késmárk belvárosában, ahol érdekes történeteket is mondott. Másnap reggel, miután elfogyasztottuk a reggelinket, útnak indultunk, és megnéztük Késmárk városházáját, és a várat, melyhez egy nagyon érdekes történet fűződik az első Tátrában túrázó nőről. A nap folyamán rengeteg templomot néztünk meg. Megcsodálhattuk a késmárki fatemplomot, az evangélikus templomot, és Thököly Imre sírját, melyet megkoszorúztunk, és elénekeltük a magyar nép legfontosabb énekét, a Himnuszt. A délutánt a Tátra magas csúcsain töltöttük, méghozzá egy Tátralomnic nevezetű településen. Elképesztő, hogy milyen közel voltak hozzánk a hegység hóba burkolózott csúcsai. Bementünk az ottani Természetrajzi Múzeumba, ahol többek között megismerkedhettünk a Tátra valaha élt egyetlen dinosourusával, és az ott őshonos állatokkal. Ezután volt lehetőségünk egy kis vásárlásra, amit mindenki kihasznált. Ezt követően ellátogattunk Lőcsére. Benn a templomban megnéztük a világ legnagyobb szárnyas oltárát, amit Lőcsei Pál mester készített. Attila bácsi mesélt nekünk a lőcsei fehér asszony legendájáról is, és megnézhettük az itteni szégyenketrecet. Estefelé már a szállásunkra mentünk, ami nem máshol, mint a szlovák paradicsom szívében, Iglón helyezkedett el. Csodás kilátásunk volt a Magas Tátrára. Ezután már csak a szokásos "dolgozatunk", és a vacsora következett. Külön öröm volt az is, amikor megláttunk, hogy a szálláson van billiárd és csocsó, amivel sokat játszhattunk. Szombat reggel amikor felkeltünk, boldogan vettük észre, hogy az időjárás megkegyelmezett nekünk. Megtekintettünk Közép-Európa legnagyobb várát, a szepesi várat. Már a buszról tekintve is hatalmasnak tűnt, nemhogy közvetlenül a várfalak előtt. Itt kaptunk pár feladatot, melyet minden csoportnak meg kellett csinálnia: Fényképeket kellett készítenünk különböző helyeken a várban és írnunk kellett egy rövid történetet a középkori életről. Ezeket a délután folyamán előadtuk. A várban töltött idő hatalmas élmény volt, nem fogjuk elfelejteni egykönnyen. Este a szálláson ettünk egy nagyon finom vacsorát, és szintén megírtunk a "dolgozatot". A tanárok büszkék voltak ránk, hiszen nagyon jó történeteket írtunk, voltak, akik még forgatókönyvet is készítettek. A befejező napot Szlovákia legcsodásabb városában, Kassán töltöttük, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy önállóan (csoportokban) találjunk meg híres helyi épületeket, és készítsünk ott képeket. Sok múlt a tájékozódási képességünkön, és az ottani emberekkel való beszélgetésünkön. Miután mindenki végzett a feladatával, megnéztük az kassai dóm épületét, aminek kriptájában hét ember volt eltemetve, köztük II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Az itt töltött idő lezárásaként bementünk a külön neki szánt emlékházba, ahol egy nagyon szimpatikus néni tartott egy rövid, de mégis tartalmas előadást II. Rákóczi Ferenc életéről. Nagyon izgalmas volt, hogy a fejedelem újratemetését korabeli filmhíradóban is megnézhettük. Az este folyamán minden csoport előadta II. Rákóczi Ferenc hazatéréséről készített színdarabját. Ezután már csak az utazás maradt hátra. Összességében: egy maradandó, felejthetetlen élmény volt ez az utazás, amit szavakkal nem is lehet teljes egészében leírni.”