• Nagyvárad

    Nagyvárad

  • Tordai sóbánya

    Tordai sóbánya

  • Pozsony

    Pozsony

  • Kassa

    Kassa

  • Szerbia

    Szerbia

  • Erdély

    Erdély

  • összefogás

    összefogás

  • Erdély

    Erdély

2017. 05. 11.-14. A Tiszabecsi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Erdélyben

 

Tanulmányi kirándulás Erdélyben

Amikor meghallottam, hogy mehetünk Erdélybe kirándulni, majd kiugrottam a bőrömből. Már magam előtt láttam a temérdek hegyet ami körülvesz majd minket. Láttam azt a sok büszke embert, akik gőggel hirdetik azt szerte Romániában, hogy ők magyarok. Láttam a még élő hagyományokat, amelyek a mi országunkban mára már feledésbe merültek és be kell vallanom, nem csalódtam. Megérte ábrándoznom.

Nagy izgalommal indultam el otthonról, ki a kapun. Már nem bírtam magammal annyira vártam, hogy milyen is az a bizonyos Erdély, amit a környezetemben mindig megemlítenek. Amikor átértünk a határon abban a pillanatban felcsillant a szemem, hiszen már onnan is ki lehetett venni a hegyek körvonalát. Ahogy egyre beljebb értünk Erdély területére, úgy lett egyre szebb és szebb a táj. Egyszer csak a sík területről hegyek emelkedtek a magasba. Csodás látvány volt! Kirándulásunk során rengeteg olyan helyen jártunk, ahol valamikor felbukkant Petőfi, vagy csak valamilyen épület, vagy tárgy ami a legnagyobb költőnk nevéhez fűződik. A Határtalanul című program keretein belül sok olyan dologgal ismerkedhettem meg, amivel ismereteim bővítettem. Új információkat tudhattam meg a vallásokról, erdélyi falvakról, városokról, természeti képződményekről, az ott élő emberekről.

Tanultam erdélyi táncokat. Hallhattam sok-sok érdekességet tudós emberekről, nagy költőkről. Volt szerencsém bejárni olyan helyeket, amelyeket eddig csak a könyvekben láttam. Az Erdélyben töltött 3 napom alatt sikerült megértenem miért jelent ez a terület a magyarságnak büszkeséget. Átéreztem az ott töltött idő alatt, hogy milyen természeti és kulturális kincsekben gazdag területet szakítottak el tőlünk az 1920-as Trianoni-béke alkalmából.

Utazásunk során a legjobban tetsző dolog, vagyis hely az Torockó volt. Egyszerűen lenyűgözött az ottani légkör, az összetartás az emberek között, a hangulatos kis házaival a falu igazán idillinek hat. A falu fölött magasodó Székelykő pedig csak fokozta a falu szépségét. Itt még élnek a régi szokások és az emberek tesznek is azért hogy ezek a hagyományok még jó sokáig megmaradjanak az utókor számára is. Nekem Erdély maga volt a kincses sziget, örülök annak, hogy eljuthattam ebbe a mesébe illő környezetbe. A látvány után büszkén térhettem haza. Jó tudni azt, hogy ha már Erdély nem is a mi országunk része, attól még ugyanúgy hat mintha itt, Magyarországon terülne el. Az itt élők őrzik magyarságukat, szeretik az igaz magyarokat. Szeretettel várnak minden igaz és hű magyar embert magukhoz! Ez hatalmas szó és csodás érzés! Jó azt érezni, hogy ha magyarul köszönsz egy Erdélyben élő embernek, akkor ő nagy mosollyal köszön neked vissza, hogy „ISTEN HOZOTT!” Ez nekem nagyon tetszett az ott töltött időm alatt. Remélem még sokszor visszatérhetek Erdélybe, hiszen nekem ez a kirándulás csakis jó élményekkel szolgált, amelyek várhatóan egy életre megmaradnak emlékezetemben.

Pál Vanda

8.osztályos tanuló

Tiszabecsi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola

vissza