• Nagyvárad

    Nagyvárad

  • Tordai sóbánya

    Tordai sóbánya

  • Pozsony

    Pozsony

  • Kassa

    Kassa

  • Szerbia

    Szerbia

  • Erdély

    Erdély

  • összefogás

    összefogás

  • Erdély

    Erdély

2017.05.21.-24. A Füzesabonyi Széchenyi István Katolikus Általános Iskola Felvidéken

 

HATÁRTALANUL! 2017. – TANULÓI ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

Utunk 2017. május 21-én indult. Miután mindenki megérkezett és bepakolt a buszba, elindultunk Füzesabonyból.

Az út Kassáig olyan 2-3 óra lehetett. Kassán csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk, Attila bácsi. Egy másik csapattal együtt jártuk a várost, akiknek ez az utolsó napjuk volt. Még mielőtt beszálltunk volna, sorszámokat kaptunk. Ezek két dologhoz kellettek: a megszámolásunkhoz és a csapatokra bontásunkhoz. Öt csapat, öt csapatkapitány.

Leszállás után az orsó alakú főtérre mentünk. Miután megtudtuk, hogy a nagy Magyarországnak Kassa volt a második legnagyobb városa és a címeréről is többet hallottunk, gótikus épületeket nézegettünk. Eközben figyelmesen hallgattuk az idegenvezetőnket. Mondjuk, nem a legegyszerűbb feladat egyszerre jegyzetelni, nézelődni és fényképezni.

A kassai dóm előtt – amelyhez II. Rákóczi Ferenc erősen kötődik – az azóta már reflexé vált „ Hahó! – Figyelek!” játék után a megadott csapatokra bomlottunk, hogy fotót készítsünk öt épülettel: Szent Erzsébet Főszékesegyház, Magyar Konzulátus, Andrássy Palota, Színház és Orbán-torony. Ezután még pár épületet megnéztünk, még egy kis Rákóczi életrajz, majd indultunk, akkor már csak mi, az iglói szállásunkra.

A szobában való elhelyezkedés után -fiúk első, lányok második emelet-lementünk vacsorázni és utána telefonálási idő, majd csapatverseny következett Több feladatunk is volt: útinapló írása, munkafüzet töltése, csapatnév és csatakiáltás kitalálása, címer rajzolása. Csapatkapitányként mondom, hogy már a feladatok szétosztása se ment könnyen. Az öt csapatnév ez lett: Verhetetlen nyolcas, Bohócosok, Iglói medvék, Csavargók, Pörkölt királyok

Két csapatot is megihletett a kassai bolyongás, (gyakran futottunk össze bohóccal.) Takarodóig szabadprogram következett, majd … khm… alvás…

A reggeli előtti kis túránkat étkezés után folytattuk a Tamásfalvi-kilátóhoz. Gyönyörű kilátás tárul elénk. Az UNESCO világörökséghez tartozó zsigrai templom után a szepesi várba mentünk. Napközben több futóversenyt is rendeztünk. A várban szabadjára lettünk engedve, de csapatosan. Négy fényképezendő helyszínhez kellett ellátogatnunk, - a kínzókamra nyerte el a legtöbb ember tetszését -, ezenkívül pedig kis színdarabokat kell összehoznunk. (Nem mondom, hogy szerencsés vagyok, de sikerült az egyetlen pár alkotás nélküli témát kihúznom.)

Az előadások és a „harmadik típusú interaktív múzeum” (lefordítva: Kaufland) után visszatértünk a szállásra. Vacsora, telefonálás, majd esti program. Ezután már csak útinapló, munkafüzet töltés és vár rajzolása volt a feladat.

Eljött a kedd. Harmadik nap három település: Iglón a Nyár és a Tél utcán nézelődtünk. Már nemcsak gótikus, hanem barokk stílusú épületekkel is találkoztunk.

Lőcsén a Szent Jakab Templomot néztünk meg, majd Mikszáth „fekete városáról” és Jókai „fehér asszonyáról” szóló történetének hátteréről mesélt Attila bácsi.

A következő hely Késmárk volt, ahol nem csak csepergett az eső. Itt megnéztünk kettő evangélikus templomot, az egyikben pedig megkoszorúztuk Thököly Imre sírját.

Hazaérkezés után vacsora, majd újra telefonálási idő, és az utolsó esti közös program.

Hazaérkezés után vacsora, majd telefonálási idő, és az utolsó esti közös program. Útinapló, munkafüzet folytatása és egy templom rajzolása szerepelt a feladatok között. Ezután már nagyrészt össze kellett pakolnunk.

Május 24-én elérkezett az utolsó reggel. Reggeli után, a még kint lévő dolgainkat is elraktuk, majd elindultunk a rozsnyói Óvoda, Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskolába. Nem nevezném a legkellemesebb útnak, a szerpentines menetben egyre többen lettek rosszul, de egy kis megállás után újult erővel szálltunk vissza a járműre.

Következő állomás a betléri vadászkastély volt, ahol az Andrássy-család három generációja „tengette” életét. Szép és díszes szobákat jártunk végig, jó lehetett ott élni, de személy szerint én nem költöznek be oda.
Az utolsó látnivaló a Gombaszögi-barlang volt, ami egyszerűen csodás látványt nyújtott. Hazafelé Miskolcon elbúcsúztunk Attila bácsitól, majd mi is hazaértünk.

vissza