A Határtalanul program célja az, hogy minél jobban megismerhessük a hazánktól elcsatolt magyarlakta területetek földrajzi, történelmi értékeit, valamint kapcsolatot teremthessünk az ott élő gyerekekkel.

Május 23.: Az 1. nap történései:

Reggel hat órakor indultunk iskolánk elől. Bepakoltuk a csomagokat, majd izgatottan foglaltuk el helyünket a buszon. Végre kezdetét vette a hosszú utazás! Sokunk számára ez volt az első alkalom, amikor átlépte az országhatárt.  Első pihenőnk a Király-hágónál volt, ahol az Erdélyi Szigethegység vonulataiban gyönyörködhettünk. Csodálatos látványt nyújtottak a harsogó zöldbe öltözött hegyek.

Utunk innen Tordára vezetett. Útközben megcsodálhattuk a Tordai-hasadékot, mely lenyűgöző látványt nyújtott. Útközben Gréti Tordához kapcsolódva a reformációról és az országgyűlésekről tanultakat elevenítette fel.  Gergő pedig a sóbányászat jelentőségéről és a bányászat során használt eszközökről tartott ismertetőt.

Tordára érkeztünk, idegenvezetőnk itt csatlakozott hozzánk. A sóbányába 300 lépcsőfokon jutottunk le. Megismertük a sóbányászat történetét, fejlődését, fontosságát, napjainkban betöltött szerepét. Fantasztikus volt számunkra a bánya, monumentális mérete, a csillogó sófal semmihez nem hasonlítható különleges látványt nyújtott. Kipróbáltuk a bánya területén látható játékokat, legtöbben az óriáskerékre ültünk fel.

Következő állomásunk Nagyenyed volt, ahol ellátogattunk a híres Kollégiumba, melynek diákja volt többek között iskolánk névadója Apáczai Csere János is. A híres diákok között fedeztük fel Körösi Csoma Sándort, Bolyai Farkast is.  Dorina és Réka kiselőadását is meghallgattuk, amit idegenvezetőnk színes információkkal egészített ki. Megkoszorúztuk az alapító Bethlen Gábor fejedelem szobrát, beszéltünk a „nagyenyedi két fűzfáról” is.

Napunk utolsó állomásaként érkeztünk meg Dévára, ahol a Szent Ferenc Alapítvány étkezdéjében finom vacsorával vártak bennünket, majd elfoglaltuk szállásunkat a „fehér házban”, ami a híres vár tövében áll.

Május 24.: A 2. nap történései:

Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, lógott az eső lába, így reggeli után Vajdahunyadra indultunk. Útba ejtettük Csernakeresztúrt is, ami igazi kis ékszerdoboz.

Útközben Brigitta és Petra kiselőadását hallhattuk Hunyadi Jánosról és Hunyadi Mátyásról. Vajdahunyadon a Hunyadi család ősi fészkébe látogattunk el. Az idegenvezetői ismertető után, nekünk kellett felfedezni a vár rejtelmeit. Csoportokban dolgozva oldottuk meg a feladatokat. Kerestünk, kutattunk, olvastunk, kérdeztünk, fotóztunk, jegyzeteket készítettünk, sőt az angol tudásunkra is szükségünk volt. Élveztük ezt a rendhagyó történelem órát! Végül közösen beszéltük meg a válaszokat. Megállapíthattuk, hogy mindenkinek sikerült a válaszokat megtalálnia.

Visszaindultunk Dévára, ahová napsütésben érkeztünk meg. A délutáni program csúcshódítás volt! Gyalog mentünk fel a várba! Többünk számára ez igazi kihívás volt! A várból kitekintve csodálatos panoráma tárult elénk. Rövid irodalom óránk volt, felelevenítettük a Kőmíves Kelemenné című népballadát és több részletet is elmondtunk belőle. Visszafelé választhattunk, gyalog vagy fogaskerekűvel is jöhettünk. A legkitartóbbak a gyalogoltunk, a kalandvágyók a siklóval jöttek le. A séta közben rókával is találkoztunk. (A róka nem medve! A medve meg nem játék!)

Rövid pihenő és felfrissülés után megtekintettük a katolikus kolostort, amit Böjte atya diákjai mutattak meg nekünk, megismertük az alapítvány tevékenységét, a gyerekek mindennapi életét is. Ezután átadtuk adományunkat. Az ízletes vacsora után az udvarban együtt trambulinoztunk, beszélgettünk több helyi diákkal.

Május 25.: A 3. nap történései:

Reggeli után összepakoltunk, elhagytuk szállásunkat, úticélunk Marosillye, Bethlen Gábor fejedelem Maros parti szülőháza volt.  Az Illye felé vezető úton két hegység között haladtunk: a Déli-Kárpátok és az Erdélyi-Szigethegység vonulatait figyelhettük meg. A fejedelemről Fruzsi beszélt az utazás során. A Veres bástyát, a szülőházat az alapítvány nem rég megvásárolta, restauráltatta. Koszorúnkat elhelyeztük az emléktáblánál.

Körülbelül másfél órát utaztunk Máriaradnáig, idegenvezetőnk útközben felhívta figyelmünket a látnivalókra. Többek között láthattunk román kori templomot, az utolsó román király, Mihály kastélyát, a lippa (solymos) várát. Máriaradnára érve, a kegytemplomot néztük meg. Ez barokk stílusban épült bazilika, búcsújáróhely. Felújították a templomot és a kolostort is. A Székely himnusz közös eléneklésével vettünk búcsút a különleges akusztikájú templomtól.

Tovább folytattuk utunkat Aradra, közben meghallgattuk Jázmin kiselőadását. A buszból láttuk Világos mezejét, ahol letették a szabadságharc katonái a fegyvert. Először a vesztőhelyre mentünk, ahol az idegenvezetőnk ismertetője után elénekeltük a  magyar és a székely Himnuszt, majd elhelyeztük koszorúnkat az emlékművön, ami a magyar történelem egyik legmegrázóbb leszámolásának az aradi vértanúk kivégzésének a helyén áll. Ezt követően sétát tettünk Arad belvárosában, elsétáltunk a szabadságharc emlékére állított szoborcsoporthoz, ahol koszorúztunk és elénekeltük a Himnuszokat.

Innen utunk Nagyszalontára vezetett, az utazás alatt Csongor és Kristóf elevenítette fel az Arany Jánosról tanultakat. A városban megtekintettük az Arany portát, ahol a szülői ház állt, ami sajnos még a költő gyerekkorában tűzvész áldozata lett, de láttuk az eredeti kutat. Majd a Csonkatoronyhoz mentünk, ahol megkoszorúztuk az emléktáblát, és a modern kor szellemében berendezett interaktív kiállítást fedeztük fel egy feladatlap megoldásával. Izgalmas volt keresni a válaszokat, ebben a múzeumban hozzányúlhattunk a tárgyakhoz, kihúzhattuk a fiókokat. A 4. emeleten jót játszottunk az interaktív játékokkal. A földszinten néhány mozdulattal elővarázsolhattuk Arany portréját és a Csonkatorony rajzát, ezt haza is hozhattuk. A múzeum udvarán rendhagyó irodalom órát tartottunk Arany János életútjáról, a Petőfivel való barátságáról és több művéről is beszéltünk, (Toldi, Családi kör, Walesi bárdok, Őszikék ciklus), valamint a kapott feladatok megoldását is megbeszéltük.

Szálláshelyünk a Béke Királynője Gyermekotthonban volt. Itt találkoztunk a Szent Ferenc Alapítvány helyi diákjaival, betekintést nyerhettünk, hogyan élnek családjaikkal itt, hogy telnek napjaik, milyen feladataik vannak. A szállás elfoglalása után, elfogyasztottuk a finom vacsorát, átadtuk adományainkat, majd a hatalmas udvaron fociztunk, játszottunk, beszélgettünk a helyi gyerekekkel. Este a csoportok elkészítették a napi beszámolót a látottakról.

Május 26.: A 4. nap történései:

Utolsó éjszakánkat töltöttük Erdélyben. A reggeli után összepakoltunk és szomorúan hagytuk el szálláshelyünket. Elindultunk Nagyváradra, a Partium legszebb városába. Útközben idegenvezetőnk nagyon sok érdekességre, történelmi adatra, irodalmi vonatkozású ismeretekre hívta fel a figyelmünket. Patrik Szent Lászlóról, Marci a Nyugatosokról beszélt kiselőadásában. Adyhoz kapcsolódva  életének számos momentumát és verseit felidézve hangolódtunk a városnézésre. Kellemes sétát tettünk a csodálatos napsütésben a város Főterén, megfigyeltük az épületek stílusjegyeit. Megtekintettük a Szent László székesegyházat, megismertük történetét. Sajnos lovasszobra már nem áll a Főtéren. Láttuk a Városházát. Betértünk  a Fekete Sas Palota szecessziós épületébe, ami a kor „plázája” volt,  majd a Szigligeti Színházhoz sétáltunk. Ezután meglátogattuk Ady Endre legkedvesebb helyeit a városban, láttuk kedvenc kávézóját, cukrászdáját, sok érdekességet tudtunk meg a költőről. A Holnap szoborcsoport tagjaival készítettünk fényképet, itt beülhettünk Ady Endre és Juhász Gyula mellé a kávéházi asztalhoz.

Szomorú szívvel búcsúztunk el idegenvezetőnktől, Attila bácsitól, aki kalauzolt bennünket a négy nap során. Megköszöntük munkáját, reméljük még találkozhatunk vele.

Utolsó pihenőnket tartottuk, majd elbúcsúzva Erdélytől, Ártándnál átléptük a határt. Sok élménnyel, frissen szerzett tudással, tapasztalatokkal, rengeteg fényképpel érkeztünk haza a kora esti órákban.

A kísérők Juhász Gergelyné, Orosz Istvánné és Szatmári Melinda tanárnők voltak.

Idegenvezetőként Lovász Attila segítette a programok sikeres lebonyolítását, a helyszínek és a hozzájuk kapcsolódó természetföldrajzi, történelmi, irodalmi, művészettörténeti tudnivalók átadásával.

Köszönjük a lehetőséget! Viszontlátásra Erdély!