• Virtuális utazás

    Virtuális utazás

  • Buszos utazás szabályai

    Buszos utazás szabályai

    Megnézem
  • Erdély

    Erdély

  • Szolyvai emlékpark

    Szolyvai emlékpark

  • Vereckei emlékmű

    Vereckei emlékmű

  • Kárpátalja ahogyan mi látjuk...

    Kárpátalja ahogyan mi látjuk...

    Megnézem
  • Szerbia

    Szerbia

2017.04.21.-23. Sajópetri Községi Önkormányzat Kárpátalján

 

A folyók összekötnek...

Élménybeszámoló 2017. április 21-23. i kárpátaljai kirándulásról

Önkormányzatunk a Határtalanuk pályázat keretében lehetőséget kapott egy 3 napos kirándulásra.

Dolgozóink várakozással, de tartással indultak a kirándulásra az Ukrajnáról hallott hírek, reklámok miatt.

A nehéz indulás azonban nagyon gyorsan egy jókedvű, derűs kirándulássá változott.

Ré múlt emlékeink törtek elő, amikor útlevéllel kellett várakoznunk és leszállnunk a magyar-ukrán határon mindkét oldalon.

Nosztalgiázásunk után végre már az ukrán oldalon voltunk, amikor honismereti vezetőnk megtanított arra, hogy Mi itt otthon vagyunk és Kárpátalja nem Ukrajna.

Mi magyarok „egy vérből valók vagyunk”, bárhol is élünk a határon innen vagy túl.

Ennek a mondatnak ezen a napon óriási jelentősége lett, hiszen többször ismerkedhettünk ezzel az érzéssel.

Korábban Izsép faluval szerettük volna felvenni a kapcsolatot, de Zápszony falu volt fogadóképes. Így kirándulásunk rögtön az Intézmények látogatásával kezdődött. Meglátogattuk az iskolát, ahol adományinkat átadtuk a gyerekeknek. Majd látogatást tettünk a Polgármesteri Hivatalban és a faluban sétáltunk.

Nagyon jó érzésekkel mentünk vissza az iskolába, ahol kedves fogadóink még egy ebéddel is vendégül láttak. A szíves fogadtatás nagyon mélyen az emlékezetünkbe vésődött, fájó szívvel búcsúztunk vendéglátóinktól és egy igazi meglepetés várta lelkes csapatunkat Mezőkaszonyban a Kulacs étteremben, ahol az igazi gasztronómia csoda mellett egy szívet-lelket melengető gyerek műsor várt minket. Könnyes szemmel, szívszorító érzéssel hallgattuk Mi a felnőttek a gyermekek magyarságról szóló műsorát. Tanítottak ők, a gyermekek,,,,,,akiket nekünk felnőtteknek kellene tanítanunk. Polgármester Úr köszöntötte a kicsiket, és a szavak keresve, nagyon jó érzésekkel zártuk az első kárpátaljai napunkat.

A második napi élmények is tartogattak számunkra meglepetéseket. A Vereckei hágó érintetlen szépségét , a hozzáfűződő magyar érzéseket,az ősök „ lábnyomát” nem lehet könnyes szem nélkül végig élni.

Ehhez a naphoz hozzájárult a Malenkij robot gyűjtőtáborának helyén, Szolyván állított emlékpark is és tisztelettel kell adóznunk Varjú Zoltán honismereti vezetőnk előtt is, aki igaz magyarsággal, határtalan történelmi, irodalmi, földrajzi tudásával tette nagyon színessé és emlékezetessé a kirándulásunkat.

A nap végén a kárpátaljai szőlészet gyöngyszemeivel ismerkedhettünk Bene községben, ahol két jó „magyar” borlovag színes bemutatója, jó boraival, vicces és emlékezetes történeteivel tette színessé a nap végét.

Fáradtan, de telis tele jóérzésekkel hajtottuk álomra fejünket.

Sajnos fájó szívvel nyugtáztuk, hogy véget ért az a kirándulás, amire olyan nagy tartásokkal, rémhírekkel és félve indultunk el.

Belejöttünk. Jó itt lenni, Jöjjünk máskor is, hangozott el kiránduló társaink szájából.

Az utolsó napon Beregszásszal ismerkedtünk és a hazafelé a buszon összegeztük élményeinket.

Várunk Kárpátalja! Megszerettünk Kárpátalja!

A mondás igazzá vált: Itthon otthon vagyunk, hiszen Egy vérből valók vagyunk!

vissza